Mi a különbség az esernyőszervezet és a civil hálózat között?

Az esernyőszervezet, mint azt a neve is mutatja, a szövetségi rendszerbe belépő szervezeteket megóvja, érdekképviseletet lát el, lobbizik értük, forrásokat kutat fel a számukra stb. A civil hálózat együttműködő civil szervezetek és emberek laza hálózata. Alapvető jellegzetessége, hogy teljesen önkéntes alapon a személyes kapcsolatok, a bizalom, a kölcsönös érdekeltség alapján szervesen szerveződik. Természetesen mindkét formának megvan a helye és szerepe a civil társadalomban.

Miért jó annak aki együttműködik, aki energiát fektet a civil hálózatba?

A civil hálózat szerepét és előnyeit leginkább a delfin stratégia mutatja be:

A társadalom hatalmas tengerében igen sokféle szereplő (szervezet) működik. Vannak nagy halak, hatalmas bálnák, ilyenek például a nemzetek felett átívelő multinacionális cégek, illetve az állami, önkormányzati szereplők egy része. Az a jellemző rájuk, hogy hatalmas erőforrásokkal és privilégiumokkal (pl. a törvényi szabályozás lehetőségével) rendelkeznek, amelynek a segítségével alapvetően meghatározzák a társadalmi struktúrákat (a gazdasági szférában ezek a nagy multinacionális cégek, amelyek „mindenkit” meg tudnak venni). Azonban az is jellemző rájuk, hogy méretükből következően nehezen tudnak változni és változtatni, ennek következtében rugalmatlanok, nehezen alkalmazkodnak a környezet változásaihoz (ez jelenti a természeti, társadalmi környezetet is).

Aztán vannak a cápák, a magányos harcosok, akik nincsenek senkire és semmire tekintettel, aki nem erősebb náluk, azt ha tehetik, felfalják. Ők a „mindenki mindenkinek farkasa” elv alapján tevékenykednek. Számukra a társadalom tengere versenypálya, és itt vagy győz az ember, vagy elbukik. Az ilyen emberek ill. az ilyen szervezetekben dolgozó emberek gyakran sikeresek anyagi szempontból, azonban az elidegenedés következtében az is gyakran előfordul, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben.

A következő népes társaság a kis halak. Ők azok, akiket az előző szereplők jellemzően megesznek (ez társadalmi szempontból kihasználást, kizsigerelést is jelenhet). Ez ellen a kis halak tömegbe verődnek és reménykednek, hogy „hátha nem engem esznek meg”. Ha a másikat megeszik, akkor behunyják a szemüket, majd hol kárörvendően, hol cinikusan összenéznek azzal a  „velem ez nem fordulhat elő”  nézéssel. A kis halak stratégiája lehet még a „meghúzom magam, elbújok ez elől az őrült világ elől”. Azonban hamar kiderül a számukra, hogy nem lehet elbújni, hiszen mindig jön egy nagy hal, vagy egy cápa, akinek szemet szúr az illető. Az ilyen kivonulásnak még további hátránya, hogy még a kis halak tömege is ott csípi, ott üti a „különcöket”, ahol csak éri.

Nos, ha mi egy civil szervezetben dolgozunk, akkor természetesen bármelyik szereplő helyzetébe kerülhetünk, vagy törekedhetünk rá. Azonban az a legjellemzőbb, hogy mi is kishalak leszünk ebben az iszonyatosan nagy tengerben, és céljainkat nem, vagy csak igen kis mértékben sikerül megvalósítani.

Ezzel szemben lehet alternatíva a delfin stratégia, hiszen a delfinre az jellemző, hogy nem nagy mint a bálna, nem erőszakos mint a cápa, de nem is hajlandó tömeg hal lenni. Ő az,  aki ésszel él ebben a tengerben, a céljai érdekében összefog a többiekkel, és ügyesen, okosan, gyorsan, rugalmasan próbálja céljait megvalósítani. Mindig azzal szövetkezik, aki leginkább segítség lehet az adott problémában, munkában, de tudja, hogy ha neki segítenek, neki is segítenie kell. Legnagyobb erőforrása a személyes kapcsolatai, tapasztalata, tudása, empátiája és annak ismerete, hogy ki miben jó. Tőkéje a bizalom, amit a tettein keresztül érdemelt ki. A delfin stratégiát folytató civilek összefognak, ha bálna próbálja őket agyonnyomni, vagy ha cápa támad rájuk. Nem nézik tétlenül, ha a társuk segítségre szorul, hisznek önmagukban és abban, hogy együtt többek, mint külön-külön. Alapfilozófiájuk, hogy „sok lúd disznót győz”, de azt is tudják, hogy „ha elfújják más gyertyáját, azzal az ő gyertyájuk nem fog fényesebben világítani”. Ennek érdekében tudatosan építik kapcsolataikat, és gondosan vigyáznak bizalmi tőkéjükre, folyamatosan képzik magukat, és tanulnak hibáikból.

Mit értünk tanuló szervezet, tanuló hálózat alatt?

Azok a civil szervezetek, akik a delfin stratégiával élnek, a legfontosabb erőforrásuk az ember, aki képes tanulni. Ezért a tanuló szervezetekre jellemző, hogy bátorítják a személyes tanulást, fejlődést, tudatosodást. A tanulás a mi értelmezésünkben nem csak azt jelenti, hogy új információkat szerzünk, hanem a világról alkotott gondolatainkat, szemléletünket, paradigmáinkat is változtatjuk a folyton változó környezet kihívásainak megfelelően. Valójában ezt értjük tudatosodás alatt. A tanuló szervezetben tehát a szervezet céljainak elérése, és a szervezetben dolgozó emberek fejlődése egyenrangú, egymást erősítő cél. Ezért az ilyen szervezet egymást támogató, nyílt, a bizalomra alapozott örömteli környezetet biztosít a szervezet tagjai számára.

Azonban az egyének tanulása nem elegendő ahhoz, hogy a szervezet is tanuló szervezet legyen. A tanuló szervezetet tudatosan kell kialakítani. A tagoknak meg kell alkotni a szervezeti tanulás építőköveit; a közös jövőképet, a célok összehangolását, a csoportos tervezést, ezen belül a párbeszéd és a vita egyensúlyát, a közösségi döntéshozást, a szervezeti teljesítmény mérésének, értékelésének és a tapasztalatok visszacsatolásának rendszerét. A tanuló szervezet építése egy folyamat, ami sohasem ér véget hasonlóan az egyéni tanuláshoz. Ez a folyamat azonban egy kaland is a szervezet tagjai számára, amely új felfedezéseket és élményeket nyújt a benne résztvevők számára. Természetesen ez a folyamat egy igen rögös út, és ezért nagy jelentősége van annak, hogy olyan szervezetekkel működjünk együtt, folytassunk tapasztalatcserét, akik szintén belevágtak ebbe a kalandba. Ez az alulról szerveződő egymástól is tanuló, egymást segítő hálózat lehet a tanuló hálózat.